Emma Forest Visszhangzó szavak könyve az Atheneum kiadónál szeptemberben jelenik meg. A huszonkét éves újságírónő Angliából Manhattanbe költözik. Magányos, önsebző és bulimiás, hangulatingadozásai pedig már túlmutatnak egy művészi különcségen. Öngyilkossági kísérlete után egy zsigeri optimizmust sugárzó pszichiáternél, Dr R-nél találja magát, akinek elegáns rendelőjében eleinte feszeng ugyan, ám az orvos elfogadásának köszönhetően hamarosan mély és bizalmon alapuló orvos-páciens kapcsolat alakul ki közöttük. Állapota hírére családja pánikban gyűlik köré, a fájdalom szélviharként sodorja magával, de az írást, az alkotást soha nem hagyja abba.
Az ezt követő nyolc évben Dr R lett a támasza: felismerte és kigyógyította a depressziójából, míg végül Emma abbahagyta az önsebzést, és megszabadult a bulimiától is.
Amikor egy nap időpontot szeretett volna kérni orvosától, nem tudta elérni. Meghalt. Éppen akkor, amikor talán a legnagyobb szüksége lett volna rá: szenvedélyes és tartós boldogságot ígérő párkapcsolata zátonyra futott. Ekkor Dr R tanácsát megfogadva szavakba öntötte fájdalmát.
A kötetben ez a nyolc év elevenedik meg: mesél a mindennapokról és a szakmai sikerekről, bogaras, de szerethető szüleiről, nővéréről, és visszaemlékezik a különböző férfiakkal kialakított, leginkább fájdalmasan végződő kapcsolataira. Saját életútjának elfogulatlan és kíméletlen bemutatásával - valamint a néhai pszichiátere feleségével, tanárával és korábbi pácienseivel váltott e-maileken és blogbejegyzéseken keresztül - állít emléket annak a pszichiáternek, akinek, számtalan más beteghez hasonlóan az életét köszönheti.
Részlet a kötetből
„A szüleimmel együtt elutazunk SB családjához a New Hampshire-i tóparti házukba. Mire odaérünk, a tavak, a fák és a fejünk fölött elsuhanó sólymok épp jót tesznek a lelkemnek. Legjobban mégis az tetszik, hogy az összes helyi rendszámtáblán ott az állam mottója: „Élj szabadon, vagy halj meg!”
Amikor pedig anyuval, apuval és SB-vel körbesétáljuk a tavat, életemben elsőször jut eszembe, ráadásul éppen úgy, mint amikor az esett le első ízben, hogy nem jó vagdosni, még ha látszólag használ is, hogy:
Egyedül a poros gardrób mélyén, egy szál macska és egy rakás párjavesztett cipő társaságában elég nehéz kivirulni. (…)”
