Eve Kiiler érdeklődése 2006-ban fordult először Tallinn érdekes és egyedülálló építészeti emléke, a Linnahall felé (építészek: Raine Karp és Riina Altmäe). Az 1980-as moszkvai olimpia vitorlás számait rendezték az észt fővárosban, és ennek lebonyolítására nagyszabású építkezésekbe kezdtek. A Linnahall a tengerparti sétány és közösségi tér szerepét töltötte be, ahonnan a sportesemény vendégei csodálhatták a tengert, az egyébként ellenőrzött és elzárt partszakaszon. A gigászi építmény számos építészeti díjat nyert az 1980-as években. Az ókori keleti birodalmak építészeti stílusát imitáló, komplex szociális funkcióval bíró épületegyüttes a 2000-es évektől egyre inkább elhagyatott szellemépületté vált, amelyben marginális társadalmi csoportok találtak csak otthonra. Eve Kiiler fotói ezeket a változásokat dokumentálják, azt állítva, hogy az épületegyüttes a mindig is rituális funkciót töltött be a városi közösség különböző rétegeinek életében. Éppen ezért nem szigorúan vett építészeti fotókat készített a Linnahallról, hanem a még használatban lévő területeit mutatja be, az ott találkozó fiatal szubkultúrán keresztül. Az épületegyüttes 1980-90-es évekbeli fénykora után (lásd Peeter Urbla 1982-ben készült Schlager című filmjét), manapság a perifériára szorultak találkozóhelye a Linnahall. A romosságában is impozáns építmény egyszerre emlékműve a 80-as évek már bomló birodalmának, megalomán építészetének és befektetőre váró, régi-új pompáját visszaszerezni akaró unikális építészeti komplexum.
Eve Kiiler a tallinni Művészeti Akadémián diplomázott, majd a Londoni Egyetemen és a Helsinki Egyetemen bővítette fotóművészeti és teoretikus ismereteit. Számos egyéni és csoportos kiállítása volt Észtországban és szerte Európában. Művészi tevékenysége mellett kurátorként is aktív.
A kiállításnak külön aktualitást ad, hogy az őszi Tallinni Építészeti Biennále központi témája a szocializmus építészetének újrahasznosítása lesz. Május 8-tól a FUGA -ban.
