„Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása.” - Fekete István
November 1. a mindenszentek, november 2-a pedig a halottak napja. A november elsejei gyertya gyújtás halottainkról történő megemlékezés számunkra nagyon fontos. Ilyenkor egyszer megy el szerettei sírjához a távolban élő gyermek, unoka, ismerős és barát, hogy lerója magával szembeni kötelességét. Elhelyezze a kegyelet virágait, gyertyát gyújtsanak. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen viszonyulunk ehhez a gyakorlathoz, kertünk virágaival, vagy a virágboltok szebbnél-szebb alkotásaival, ízlésünknek megfelelően díszítjük a sírokat. Szerencsések vagyunk ezen az éven ősszel, a színek kavalkádja jelenik meg, és még ha a nap is süt az elmúlás hangulata is másként járja át a lelkeket. Az elmúlást idéző őszi virágok, a krizantém és a gyertya átható illata, semmi másra nem figyelmeztetnek, csak azokra, akik elmentek mellőlünk. Gyermekként belenőttünk. Szokás volt, hogy elvittek a temetőbe sírt díszíteni, gyertyát gyújtani. A mai szülők sokan ódzkodnak attól, hogy a gyerekeket kivigyék a temetőbe, temetésre - ráér később megtudni mai fájdalom és óvják. A gyerekeknek is meg kell tanulni gyászolni, nem szabad megfosztani senkit a gyász élményétől.
Gyújtsunk együtt gyertyát és meséljünk kedves történeteket azokról, akiknek a sírják meglátogatjuk. Legyen a halottak napja egy meghitt családi szertartás, amihez a gyerek pozitív élményeket tud kötni. Kevésbé lesz félelmetes az elmúlás számukra. Kívánom, hogy adja Isten, mikor kimennek az emberek a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el, kegyelet teljessé váljon minden megemlékezés.
Kosarasné Bazsó Mária
life coach
