Cicero a cui bono kifejezést a rómaiak legigazságosabbnak tartott bírójának, Cassius Ravillának tulajdonítja, aki mindig azt mérlegelte: „Kinek áll érdekében?”. A Kogart Galéria most ugyanezt a kérdést teszi fel: cui bono? - kinek jó ez? Ki profitál voltaképpen a kortárs művészetből, maga az alkotó, a kereskedő vagy a gyűjtő? A kortárs művészethez fűződő bonyolult érdekviszonyok kusza rendszerében ugyanis nem kizárt, hogy éppen a művész kerül a legkiszolgáltatottabb helyzetbe. A mostani, átmeneti kor tele van bizonytalansággal, a stabilitás hiánya miatt, pedig újra meg újra megkérdőjeleződik a művészet szerepe: ki mondja meg, mi a művészet? hol vannak a határai? egyáltalán kell-e határokat szabni neki? milyen érdekek, összefüggések mozgatják? illetve módosítják irányát és trendjeit.... A CUI BONO kiállítás kurátorai úgy gondolják, megtalálható a művészet helye, ereje és aktuális haszna.
A kiállító négy művész mindegyike aktív résztvevője a nemzetközi művészeti életnek, stílusuk és művészeti megfogalmazásmódjuk különböző, ám mindannyian a klasszikus művészeti formanyelv megújítását tűzték ki célul.
Négy autentikus alkotó keresi a választ arra a kérdésre, hogy „kinek jó?”a kortárs képzőművészet.
Aron Demetz (1972), a Németországban élő nemzetközi hírű szobrász érdeklődésének középpontjában a közvetlen környezetében élő emberek állnak, akiket olykor az antik portréművészet pózaiban, olykor a gótikus szárnyas oltárok figuráit idéző, bizarr testtartásokban ábrázol. Melankolikus komolyságot sugalló, általában gyerekekről és fiatalokról mintázott alkotásai minden műfaji követelménynek megfelelnek, egyszerre hordozzák a klasszikus és a modern szobrászatjellemző jegyeit. A kiállításon hét szobra látható, az elmúlt tíz év jellemző művei.
Ugo Dossi (1943) erőteljesen konceptuális műsorozatai a művészet és tudomány határterületét vizsgálják. Munkamódszere nagyban támaszkodik a pszichológia és idegtudományok legújabb eredményeire, gyakran alkalmazza az automatikus rajzot és a különböző optikai trükköket művein.
Az olaszországi figurális festészet”etalonjanént” számon tartott Alessando Papetti (1958) két nagyobb témakört érint: egyrészt ipari emlékművek, vagy használaton kívüli gyárcsarnokok kongóan üres enteriőrjeit ábrázolja óriási vásznain, másrészt pszichologizáló portrékat fest intim enteriőrben. A kiállításon néhány budapesti városi tájképe is látható.
A nemzetközi színtéren egyre nagyobb reputációt és ismertséget szerző Fülöp Gábor (1981) szobrászművész művészetét a magas szintű technikai tudás mellett a faszobrászat sajátos újraértelmezése jellemzi. Alkotásai – legyenek tökéletesen kifaragott falevelek, élethű maszkok vagy elvont matematikai fogalmak – a látvány és a belső tartalom viszonyát feszegetik. A kiállításra készített installációja három, 120 cm magas UFO-gyerek figurából áll.
A CUI BONO kiállítást a tervek szerint hamarosan Európa több nagyvárosában is megrendezik: Budapest az első állomás, ezt követi 2012 nyarán München, majd további német és olasz városok. A nemzetközi hírű alkotók mellett a helyi művészeti szcéna kiemelkedő tehetségei minden országban bemutatkozási lehetőséget kapnak, így a kiállítás alkalmat teremt a kortárs művészetek által vizsgált formai és tartalmi kérdések elemzésére, a különbözőségek és hasonlóságok feltárására.
A kiállítás megtekinthető: 2012. március 9-ig - hétfő-péntek: 10.00-18.00
Kogart Ház
1062 Budapest, Andrássy út 108.
