Az accrai kézirat Coelho Magyarországon megjelenő új kötete az Atheneum kiadónál, melyet Nagy Viktória fordított.
„Nem akkor győznek le, ha veszítesz, hanem amikor feladod!”
1099. július 14. Jeruzsálem a keresztesek támadására készült, amikor egy görög férfi, akit Koptnak hívtak, összegyűjtötte a város lakóit egy térre. A tömegben keresztények, muszlimok és zsidók lesték a Kopt szavait, melyektől azt várták, hogy felkészíthetik őket az elkerülhetetlen harcra.
De a Kopt, az idős bölcs nem a harcról beszélt, hanem a mindennapok nehézségeiben rejtőző tudásra irányította figyelmüket.
Míg az ellenség a falak alatt gyülekezett, az emberek a valódi ellenségről, a veszteségről és a magányról kérdezték. A Kopt pedig megosztotta velük tudását a harcról, a változásról, a bölcsességről, a félelemről, a szépségről, a szerelemről és a hűségről.
Szavaiból egy évezreddel később is ugyanolyan tisztán árad a tudás és a bölcsesség.
Részlet a kötetből:
Amikor egy falevél lehull a fáról, vajon úgy érzi-e, hogy legyőzte a hideg?
A fa azt mondja a levélnek: „Ez az élet körforgása. Talán azt hiszed, hogy meghalsz, de valójában bennem élsz tovább. Neked köszönhetem, hogy élek, hiszen általad lélegeztem. Azt is neked köszönhetem, hogy szerettek, mert árnyékot tudtam adni a fáradt vándornak. A te nedved az én nedvem: mi egyek vagyunk.”
Ha egy ember évekig készül rá, hogy megmássza a világ legmagasabb hegyét, és amikor odaér, kitör a vihar, vajon úgy érzi-e, hogy vereséget szenvedett? Azt mondja a hegynek: „Most nem akarsz engem, de majd megváltozik az időjárás, és egy napon fölmászom a csúcsodra. Addig meg itt vársz rám.”
Az ifjú, akit visszautasít az első szerelme, kijelentheti-e, hogy a szerelem nem létezik? Azt mondja magában: „Majd találok valakit, aki megérti, mit érzek. És életem végéig boldog leszek.”
A természet körforgásában nem létezik sem győzelem, sem vereség. Csak a mozgás létezik.
