Vértes Zsuzsanna beszélgetett Kőváry Katalin rendezővel a Te csak pipálj, Ladányi! című előadás kapcsán.
Kőváry Katalin nem ma kezdett a rendezői pályán, több mint negyvenéves múlttal a háta mögött ma is friss, lendületes, és határozott. Régimódi rendező, aki komolyan veszi a feladatát, mindenkiből a legjobbat igyekszik kihozni, még akkor is, ha ezt kemény munka, komoly erőfeszítés és ellenérzések kísérik.
- Hogyan készül a próbákra?
- A darabra jóval az olvasópróba előtt elkezdek felkészülni. Deres Péter dramaturggal már nyáron dolgoztunk a Te csak pipálj, Ladányi! című előadás szövegkönyvén. Az olvasópróbára teljesen megismerem a történetet, kialakul a fejemben egy elképzelés arról, hogyan akarom színpadra vinni. A próbafolyamatok kezdetétől ez már egy társasjátékká változik, amire én már csak reagálok. – mondta a rendező.
Bár minden színész maga alkotja meg a karakterét, a rendező nagyon fontos véleményformáló és alkotó. Kőváry Katalin rendezőasszonyra mindig számíthatnak a színészek. A Te csak pipálj, Ladányi című darab tele van burkolt érzelmekkel, ki nem mondott mondatokkal, aminek ki kell derülnie a nézők számára, sőt sokszor még a színészek számára is. A rendezőasszony azonban mindig tisztán és világosan látja a dolgokat, és készséggel magyarázza el ezeket a színészeknek is. Érdekes volt látni őt munka közben, ahogy a színpad előtt áll, és magyarázza a kor szellemét, ahogy értelmet ad a helyzeteknek és akkor is, mikor a szünetben összeült egy-egy színésszel beszélgetni arról, hogyan gondolkodik a karakteréről, hogyan tudja a legtöbbet kihozni belőle. Láthattam a Kőváry Katalin részéről az odaadást, az összpontosítást, ahogyan megpróbálta elmagyarázni a szereplő lényegét átható elemeket, és a színészek szemében azt az alázatot, figyelmet, valamint csodálatot, ahogy hallgatják. Számomra kiderült, hogy mennyit számít nekik a véleménye, még akkor is, ha nem mindig értettek egyet, vagy más megközelítést szerettek volna kipróbálni.
A premier elérkezett és kikerült a darab Kőváry Katalin kezéből. Teljesítette a feladatát, és sikerre vitte a darabot.
- Úgy gondolom, sikerült mindent kihoznom az előadásból, amit lehetett. Elvégeztem a feladatomat, itt már minden a színészeken múlik. Akkor is megy az előadás, ha én nem vagyok ott. Természetesen pozitívan állok a darabhoz, de nem tudom megjósolni sikeres lesz-e. Ha ezt bárki tudná, csak olyan darabokat játszanának a színházak, ami biztos kasszasiker.
A Te csak pipálj, Ladányi! története egy úri család életét mutatja be, a gentry kor változásaival, az úri norma szabályaival, a családi összetartással, az emberi jellemekkel. Ám felmerül a kérdés, megállja-e a helyét a történet a Karinthy Színház repertoárjában, sőt egyáltalán a XXI. század korában?
- Illeszkedik a Karinthy Színház arculatához, ez egy régimódi vígjáték, amely mindenki számára érthető, fogyasztható. Aktuális ebben a korban is, hiszen a Ladányi család életében van egy változás, ami mindent felforgat, sok ember lába alól kicsúszik a talaj. Ez a mai világban is így van akár munkában, akár lakás-kérdésben. Az emberek élete egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozhat.
Valóban, ma a devizahitelek, a munkanélküliség és a munkakeresés nehézségei, és egyéb társadalmi problémák ugyanúgy megnehezítik az életünket. Napról napra élünk és boldogulunk, van, aki fent, mások lent a mélyben. Urak, földbirtokosok, és kispolgárok, ma gazdagok és szegények. De a helyzet változatlan.
A Karinthy Színház Kőváry Katalin rendezésében mutatta be a Te csak pipálj, Ladányi! című vígjátékot, egy úri penzió történetét.
Forrás: Karinthy Színház
Fotó: Császár Réka
