Horváth Dániel - 'De ja vu fabrik'
"De ja vu jelenség akkor keletkezik, mikor az egyik szemünk gyorsabban érzékel egy látványt, mint a másik, így az agyunkban egy belső „hiba” hatására megismétlődik a látvány észlelése.
Deja vu a 'mintha már láttam volna' jelensége. A művészet folyamatos kontextusba ágyazottsága, az állandó művészettörténeti kapcsolatok keresése, egy kulturális környezetbe ágyazott alkotói munka öntudatlanul is a valamihez hasonlítgatást generálja.
Feldolgozzuk, kontextusba helyezzük a körülöttünk lévő világot, kapcsolódási pontokat keresünk, rétegeket fejtünk, leásunk. A kényszeredett kontextus keresés már-már mániává válik világunkban. Mindent szeretnénk rendszerben tudni, kerüljük a számunkra kényelmetlen és kapaszkodó nélküli helyzeteket. Ezért gondolom azt, hogy nem egyes munkákból olvasható ki az identitás, hanem a munkák összességéből, azok hálózatából. Feltérképezni önmagunk rétegeit, mi is lehetne izgalmasabb és nemesebb feladat?
Egyre inkább a semmi közelébe férkőzni azonban embert próbáló feladat. Célom, hogy a munkáim nézői ne tudjanak gondolni semmire, de ezt a ráébredés keserűségével vagy örömével tegyék – engedni az elmét működni, de hirtelen felmutatni a semmit, ez egy pengeélen táncolás, egy igazi akrobata mutatvány."
Horváth Dániel
Horváth Dániel a tavalyi évben kezdett el az emberi személyiség rétegeinek festészeti eszközökkel való megjelenítésével intenzívebben foglalkozni. Nem az esztétikai tartalom kimerítése volt a célja, hanem hogy a mindennapi lét eseményeit naplószerűen végigkövetve, az azokat meghatározó eseményeket és motívumokat vászonra vigye, kibontsa, szintjein megfigyelőként nézelődjön. Személyiségén keresztül szűrve a mindennapokat vitte vászonra, kutatva az „üresség formáit” és a „forma ürességét”.
A 'mapping the self', a befelé figyelés, az elemzési folyamat és az ezen keresztül tett felfedezőút termése ez a most látható anyag. Horváth Dániel alkotásain keresztül kibillent minket megszokott hétköznapi látásmódunkból, a mindenségből birtokba vett terekkel sejtet, de nem magyaráz. Vaktérképet ad kezünkbe, hogy fedezzük fel a világot, amire alig-alig tudunk már, mint érdekes újdonságra és csodára tekinteni. Invitál, hogy induljunk el, járjuk be képein keresztül saját történeteinket az általa létrehozott térben és időben.
Általában rettegünk szembe kerülni a megfoghatatlannal, ezért a könnyebb utat választva egyszerűen dobozolunk és címkézünk mindent. Most álljunk meg egy pillanatra a dobozolással. Most ne nyissunk újabb skatulyát, mélységet vagy réteget. Figyeljünk. Dobjuk el a jegyzeteinket, rakjuk le a küszöbre a percepcióinkat, fogjunk spontán nézelődésbe és lépjünk be Horváth Dániel teremtette világba.
