Pataki Éva új könyve az Athenaeum Kiadó gondozásában szeptemberben jelenik meg, a Nőből is megárt a nagymama egy igazi Fejlődésregény.
A szerzőnek immár harmadik regénye a Nőből is megárt a nagymama. A játékos cím mögött - a könnyed női kalandok és a káröröm-vicces nagymamai felsülések mellett - sokkal komolyabb lélektani elemzések sora is rejtőzik: egy valódi női fejlődésregény.
Pataki Éva ezúttal a nagymamává válás ígéretes, de egyúttal rögös útján vezeti végig az olvasót. Öt év történéseit meséli el keresetlen őszinteséggel, csipkelődő humorral, ahogy már megszoktuk tőle. Előző regényeit (Még egy nő, Ami elveszett) a megkapóan személyes hangvétel és a finom önirónia tette sajátosan egyedivé; ezúttal még őszintébb, még fanyarabb a humor, még elevenebbek a hétköznapi mozzanatok. Ez a sokrétű könyv elsősorban azoknak íródott, akik maguk is megélték a női lét különböző stádiumait, akik kíváncsiak lányuk, anyjuk, nagyanyjuk, vagy épp unokájuk szempontjaira - és ilyenek a férfiolvasók között is jócskán előfordulnak. A szerző örök témája megmaradt: a nőről és a női szerepkör változásairól, múló és maradandó értékeiről, a generációk között vibráló feszültségekről és ezek ellenére mégis: az egymásra utaltságukról beszél. Egy humoros, egyúttal szomorkás nagymamakönyv kerekedik ki Pataki Éva tollából. A Nőé, aki sosem öregszik meg igazán: mert ő a csábító és dédelgető, a vajákos unokabűvölő, a kétbalkezesen is bölcs - az ÖRÖK Éva. A regény szórakoztatóan mesél az együtt élő nemzedékek kapcsolatainak nehezen kibogozható, de varázslatos szövedékéről.
Pataki Éva ezúttal a nagymamává válás ígéretes, de egyúttal rögös útján vezeti végig az olvasót. Öt év történéseit meséli el keresetlen őszinteséggel, csipkelődő humorral, ahogy már megszoktuk tőle. Előző regényeit (Még egy nő, Ami elveszett) a megkapóan személyes hangvétel és a finom önirónia tette sajátosan egyedivé; ezúttal még őszintébb, még fanyarabb a humor, még elevenebbek a hétköznapi mozzanatok. Ez a sokrétű könyv elsősorban azoknak íródott, akik maguk is megélték a női lét különböző stádiumait, akik kíváncsiak lányuk, anyjuk, nagyanyjuk, vagy épp unokájuk szempontjaira - és ilyenek a férfiolvasók között is jócskán előfordulnak. A szerző örök témája megmaradt: a nőről és a női szerepkör változásairól, múló és maradandó értékeiről, a generációk között vibráló feszültségekről és ezek ellenére mégis: az egymásra utaltságukról beszél. Egy humoros, egyúttal szomorkás nagymamakönyv kerekedik ki Pataki Éva tollából. A Nőé, aki sosem öregszik meg igazán: mert ő a csábító és dédelgető, a vajákos unokabűvölő, a kétbalkezesen is bölcs - az ÖRÖK Éva. A regény szórakoztatóan mesél az együtt élő nemzedékek kapcsolatainak nehezen kibogozható, de varázslatos szövedékéről.
Részlet a kötetből
„A lányom a tavasz beköszöntével a mély fekvésű babakocsit sportkocsira cserélte, amit külön megünnepeltem, mivel ez a mély kocsi személyes ellenségem volt. Pedig az első alkalommal kimondott derűvel vágtam neki, hogy tologassam az Unokát a Ligetben, élénken emlékezve arra, micsoda büszkeség volt először kitolni apró, de szemrevaló lányomat a babakocsival a nyilvánosság elé, vagyis a Thököly útra, ahol akkoriban laktunk. Derűs emlék: a fiatal, csinos anyuka – ez voltam én – a babakocsiban a tündéri kislánya, az utca népe megbámul minket, és mosolyog. Ha nem is pont erre számítottam, amikor az Unokával nekivágtunk a babakocsival, de arra semmiképpen sem voltam felkészülve, mekkora szellemi és fizikai kihívásnak leszek kitéve. (…)”
